Nyomtatás
2008. július 29., kedd 16:22

Szukralóz

Írta: 
Értékelés:
(0 szavazat)
Az édes íz iránt érzett vonzalom, minden ember sajátja. Bár mindez túlélésünket szolgálná, s talán évmilliókkal ezelőtt szolgálta is, napjainkra ez épp ellenkezőjét teszi. A probléma gyökere, hogy az édes íz számunkra a cukrot, alapvetően a répacukrot, nádcukrot, szacharózt jelenti. Napjaink átlagembere naponta több, mint 10 dkg cukrot fogyaszt, melynek nagyobb részéről nem is tud, ez pedig több, mint háromszorosa a maximálisan ajánlható mennyiségnek. S míg napjainkban nagy erőkkel folyik a „mesterséges” édesítőszerek boszorkány üldözése, addig arról a legtöbben megfeledkeznek, hogy a cukornak nevezett a fehér, kristályos anyagot sem a fáról szedik, hanem egy mesterségesen előállított kivonat, mely a természetben ilyen koncentrált formában nem fordul elő, így nagy mennyiségben történő fogyasztására szervezetünk sincs felkészülve.

A cukor helyettesítése null-, vagy alacsony kalóriatartalmú természetes vagy mesterséges édesítőszerekkel, hosszú ideje képzi tudományos kutatások és fejlesztések tárgyát. A szaharin, már 1879 óta ismert mint édesítőszer és azóta is használatos. Azóta egyre több és újabb vegyület tűnik fel, éli virágkorát, majd tűnik el valós alapú vagy csupán kreált lejárató kampányok okán, hogy helyet adjon az újabb jövevényeknek. Az egyik legfrissebb ilyen jövevény a szukralóz.

A „valódi cukorból, valódi cukor ízt” szlogennel árult szukralóz vagy kereskedelmi nevénsplenda, közönséges cukorból azaz a répacukorból vagy szacharózból készül, melynek alapvázához három klorid iont „kapcsolnak”. A splendát a kapacsolódó klór hatására - legalábbis a reklám anyagok egyszerűsítésével élve-, testünk nem úgy ismeri fel, mintha cukor lenne, így az a forgalmazók állítása szerint nem szívódik fel, tehát 0 kalória. Ez a valóságban nem ennyire egyszerű, a pontosabb megfogalmazás, inkább hogy alig szívódik fel, a felszívódó rész pedig nem-toxikus összetevőkre bomlanak és a vizelettel ürülnek. Lévén szervezetünk nem cukorként definiálja, így nem befolyásolja az inzulin szekréciót, és nem okoz vércukorszint emelkedést, nem metabolizálódik energiaként.
A szukralóz különösen stabil, élettartama a leghosszabb az ismert édesítők közt, de nem csupán jól tárolható, hanem ellenáll a magas hőmérsékletnek, így főzés, sőt pasztörizáció során sem bomlik, alacsony és magas pH-n sem bomlik el, így felhasználási köre rendkívül széleskörű lehet.
Az elfogadott napi mennyiséget (ADI) testsúly-kilógrammonként 15 mg-ban állapították meg, mely mennyiség mindenesetre biztonságosnak mondható, lévén a mellékhatás mentesen fogyasztható maximális mennyiség 1500 mg/testsúly-kilógramm, 2 éves időtávú kutatások alapján. Amennyiben pedig minden édes ízt okozó adalékot - ideértve a cukrot is- szukralózzal helyettesítenénk étrendünkben, a fogyasztásunk 1,1-2,3 mg/testsúly-kilógramm lenne, ami lényegesen az elfogadható mennyiség alatt marad. Jelenlegi információink szerint ilyen módon tehát biztonságos alternatíva lehet az elfogyasztott cukortartalom helyettesítésére.
Megjelent: 651 alkalommal