A kis kluboknak az elnök befizeti a tagdíját, így azok költségeit átvállalja, szavazatuk fejében.
Végül is, akinek egy évben egy versenyzője indul, és az sem az elit kategória, annak mindegy ki az elnök, fő hogy pénzébe ne kerüljön, és békén hagyják.
Néha ezen klubok versenyzőit kiviszi valamilyen nemzetközi versenyre, és innentől a lojalitásuk az elnök iránt még erősebbé válik.
Ellentétet szít a testépítő, és a fitness klubvezetők közt, azt a képzetet sugallva, ha nem ő lenne az elnök, nem lennének gyerekversenyek, és az állami támogatást, aminek nagy részét a létszám miatt adják, a testépítő élversenyzők utaztatására használnák fel.
Ami persze normális működés esetén lehetetlen lenne, hiszen mindkét szakág a saját forrásaiból gazdálkodna, a közös versenyeken pedig osztódnának a költségek.
Az elnöknek az a jó, ha azok, akik még versenyzőket nevelnek, nem jönnek ki egymással, személyes sérelmeket, ellenszenveket kihasználva megossza a még megmaradt csekély szakmai gárdát.
Pedig az elnökségnek a szakmai elitből, és a szponzorokból kéne állnia, szimpátiától függetlenül.
Ma rajtam, Nánási Balázson, Pál Józsefen kívül nincs versenyzőket nevelő klubvezető az elnökségben.
A terv, hogy minket is kinyomjon, felajánlva helyünket, más, velünk rivalizáló klubvezetőknek. Pedig nem ez lenne a megoldás.
Azok az elnökségi tagok, akik nem szponzorok, nem klubvezetők, nincsenek versenyzőik, mit keresnek az elnökségben? Milyen fennakadást jelentene a távollétük? Semmit.
Mi lehet a megoldás? Első lépcsőben összetartás. Ha vannak is ellentétek, de ezek a klubvezetők dolgoznak. Meg kell tanulni kijönni egymással
Megbeszélni, mit akarunk, nem eltűrni azt, hogy olyanok uralkodjanak rajtunk, akiknek ez csak egy üzleti lehetőséget jelent.
Másik lehetőség, erősíteni a szavazó gépezetet. Az elnök is ezt tette. Volt rá ideje, nincs komoly klubja, se versenyzője. Akinek van, mással foglalkozik. Pedig erre is kéne figyelni.
És ha minden csődöt mondana, ezt akkor sem szabad eltűrni, nem miattam, hanem a sportágért. A benne rejlő lehetőségekért. Amire rátelepedtek.
Nekünk kéne csinálni, nem másra bízni. Aki dolgozik a sportért, felmutatott valamit benne, az irányítsa. Ne mások tegyék helyettünk.
Ékszerészek, szerencselovagok, rendezvényszervezők, tolmácsok. Egyik sem sportember. Nem mutattak fel semmit ebben a sportban. Akkor miért kéne hagyni, hogy irányítsák?
Nőjünk fel végre, döntsük el magunk, nekünk mi a jó. Különben szép lassan leszámolnak velünk, és annyi lesz a szerepünk, hogy elvihetjük a versenyekre a versenyzőinket.
Ez a terv. Ezt szeretnék. És jó ez nekünk? Szerintem nem.

Vida Zoltán