Pl. ki gondolta volna, hogy a szobakerékpározás tömegszinten is űzhető, és lám ott vannak a méregdrága gépekkel felszerelt spinning termek, viszonylag komoly létszámmal, és divattá vált. A nyakam mertem volna tenni rá, hogy pl. a rendszerváltás után elfogadott, és sportággá nyilvánított szövetségünk kezdeti sikerei után idővel csak azok maradnak meg sportolók és klubok vonatkozásában is, akik és amelyek beérik azzal, hogy kizárólag, mint sportot tekintsük a jövő útjának.
Nem akarták elhinni, amikor arról beszéltem, hogy gyanítom, eljön majd az az idő, amikor versenyzőkön, edzőkön, hozzátartozókon kívül szinte senki nem lesz egy-egy versenyen. Ugyan, maradj már a hülyeségeiddel, miket hordasz össze, mondták.
És láthatjuk, sajnos néhány hazai versenyen, hogy a klubtagokon és barátokon, hozzátartozókon kívül nincs számottevő közönség. Igencsak meg kell még fűszerezni valami mással azt a testépítő versenyt, amely teltházas közönséget akar bevonzani.
Abszurd dolognak tartottam volna 20-25 évvel ezelőtt, hogy egy testépítő versenyt ki kell egészíteni, mondjuk hastáncos nők bemutatójával, vagy karatés töréstechnikát bemutató műsorral. Egyszerűen nem volt odavaló, még a fitness sem, a közönség elvakultan csak a testépítésre volt kíváncsi, és feltehetően ki is fütyülték volna, ha egy ilyen attrakciót is műsorra tűznek. Elérkezett az idő, amikor, hogy úgy mondjam tetőzött az érdeklődés, és lanyhult sportágunk iránti elkötelezettség, mi több, tartok attól, hogy a jövőben szinte jelentéktelenné sorvad az érdeklődés, és mint ahogy sok edzőterem, mára kénytelen bevállalni több, más olyan mozgáskultúrát is működésének repertoárjába, amellyel még úgy, ahogy, gazdaságosan tud kijönni a vállalkozásából.
Ez nem vészjósló károgás, hanem való igazság, hiszen az állam, lássuk be, egyre inkább kihátrál a sportegyesületek támogatásából, anyagi, vagy a világméretű válságra való hivatkozással. Nézzük meg, mi van ma az államilag támogatott sportegyesületek háza táján, de aki vállalkozásban működtet termet, végképp becsődöl, ha csak a testépítésre bazíroz, és mint ilyet, a közvélemény szemszögéből nézve így a testépítést csakis, mint hobby sportot veszik figyelembe.
Vannak azért egyéb társadalmi problémák is, és nem csak a sport, hanem általános emberi magatartások vonatkozásában. A mai fiatalok mozgáshoz, sporthoz való viszonyában súlyos gondok vannak. Megszűntek olyan ifjúsági és sport szervezetek, amelyek a jövőre és sportra, egészséges életmódra nevelésben voltak érdekeltek, ill. állami szinten ezt a feladatot kapták. Ilyen jelentős feladata volt a sportszerű életmód népszerűsítése, reklámozása, köztudatba juttatása. Nincs kapaszkodó a fiatalok előtt, ha csak a szűk családi mikrokörnyezetre hagyatkozunk. Mára jelentős problémaként nézhetünk szembe különféle személyiség torzulással, mint pl. az anorexia, vagy az extrém elhízás. Ismerté vált ebben a témakörben az eufóbia fogalma, amely azt jelenti, hogy valaki olyan ételt vesz magához, vagy nem, amikor az étel látványa alapján dönti el, hogy új ételeket vagy hagyományost fogyaszt.
Pl. reformkonyha jelentősége. Neveljük e a fiatalokat az egészséges életmódra, vagy hagyatkozunk a régi jó bevett szokásainkhoz. 40-év óta rohamos elhízás uralkodik el világviszonylatban a jóléti társadalmakban. A mai pénztelen világban a silányabb ételek kerülnek majd előtérbe, amely a testmozgás, fizikai munka hiányában még inkább az elhízást erősíti.
Ez egy akkora megoldhatatlannak látszó probléma, amelyre a fiatal demokráciánk (több mint 20-éves) nincs felkészülve. Itt most generációkat lehet félre nevelni, ill. nem nevelni. Ezek lelki, testi, társadalmi, kulturális tényezők. Gondoljunk bele, micsoda irdatlan felelősség terheli az állami vezetést, ha ezt a problémát meg akarja oldani, és nem látom még a szándékot sem a megoldás felé.
Azt is figyelembe kell venni, ha már a fent jelzett szervezetek megszűntek, kire hallgat a fiatal a családban. Van e példakép előtte, ad e valaki pozitív instrukciót a gyereknek, hiszen kívülről már nem kapja meg. Ne alkoholra, cigarettára, játékgépezésre, hétvégi bulikra költsék a pénzüket, hanem a millió választék közül azt keressék, ami anyagilag megoldható.
Ha nem talál környezetében fogódzót, olvasson interneten táplálkozási tanácsokat, helyes irányt válasszon, legyen igényes önmagához. Erre vonatkozón nagyon sok téma található a neten, az egészséges táplálkozás fontosságáról, ill. sportszerű életmódról, a testsúly szabályozása testmozgással, a rendszeres testsúly ellenőrzése méréssel, amelyből következik, hogy a komplex étkezést kell figyelembe venni, mint fehérje, szénhidrát, vitaminok, ásványi anyagok. Ezt a fajta életmódot tanulni kell, ha ezt a környezetben sem ismerik, akkor keresni kell az erre vonatkozó ismereteket, különben a kilátástalanság, a zavar fog eluralkodni, amikor egyszerűen nem tudja, hogy mit tegyen az egyén.
Az életmód, a jóléti társadalom váltja ki azt a követelményt, a kényszert, hogy a sport a mozgás életmóddá váljon. És úgy látom, mivel nálunk ez az egész elmélet meglehetősen zavaros, tartunk még ott, hogy a sportnak, a sportszerű életmódnak vajmi kevés becsülete van.
A hétköznapi ember tényleg nem tudja, mihez kezdjen, hogy fogjon az egészhez, ha változtatni akar. Vannak sajnos fiatal sportolók, akik étkezésében nem is a pénztelenség a meghatározó, hanem az ismeretek hiánya. Amikor a sportos étkezésről beszélgetek velük, hamar kiderül, hogy mennyire röghöz kötötten, a százéves szokások szerint étkeznek.
Az pedig, hogy sportszerűen étkezzenek vagy netán tudatosan, az vagy nincs is megtervezve, vagy nem is érdekli őket. (pl. a parizer, a kolbász, a szalonna, a kakaós csiga, a paprikás krumpli, a töltött káposzta, a disznóvágás stb. stb.)
Hogy mit kellene helyette, azt teljesen homály fedi. Ez már eleve meghatározza a sportolás során elérhető eredményeket. Ez még mindig nem akkora probléma, mintha nem csinálna semmit, ezért dicséret jár nekik, hogy még így is eljárnak edzeni.
Amikor a testépítés divatba jött, amikor megismertük, mi, legalábbis versenyzők igyekeztünk tudatosan étkezni, szelektálni, módszeresen a testépítés követelményei szerint.
Ugyanabból a pénzünkből, amiből addig hagyományosan. Nem volt cigaretta, nem volt piálás, nem volt hétvégi csavargás, ájulásig berúgás, minden kis pénzemet csakis a cél érdekében.
Büszke voltam a sportos életvitelemre. De megcsináltam, és megcsináltuk többen is. Összehúztuk a gatyát, hát persze, puritánul éltünk.
Na, hát így nem kell, mondták többen, de aki vállalta, az vitte valamire.
Tehát nem tudtunk többet költeni, de már megválogattuk, figyeltük az élelmiszerek összetevőit. Mindenki beleásta magát az elméleti részletekbe is, igyekeztek apró dolgokat, praktikákat is megtudni, véleményem szerint az edzők is, mint újdonsággal, felelősségteljesen nevelték a sportolót versenyzővé, ideértve az életmódot és vele együtt az étkezést is.
A nevelés tulajdonképpen erről szól. Ne csőlátással szemléljük a sportot, hogy valaki kiáll a színpadon a nézők elé, jól néz ki, rohadtul izmos, irigylésre méltó, stb.
Megdöglenék azért, ha úgy nézhetnék ki, mondják is egyesek, sóvárogva, de ez csak a felszín, e mögött egy fajta életmód áll, és nem csak az anyagolás kilószámra.
És az is a tudatos életmód része, hogy nem vágom magam agyon a gyógyszerezéssel.
Mert ma azzal kezdi az újdonsült, edzeni vágyó gyerek, főnök mit szedjek.
Mondom, a cuccodat és húzzál innen a fenébe. Sötétség van a fejekben, hogy mivel is kezdjük. Komplex egészként, a legapróbb részletekig kidolgozva kell látni a sportot.
Úgy látom, aki ma így tesz, így él, azokból válik igazán nagy formátumú versenyző.
Igaz, hogy csepp a tengerben, ami ma Magyarországon testépítés címen működik, kevés azok száma, akik kőkeményen komolyan veszik a testépítést, de ezek a kevesek, akik gondolkodásukkal, magatartásukkal, sportáguk iránti következetességükkel a mindennapokért megharcolnak, jó példát mutatnak, megéri követni őket, hiszen jó irányban befolyásolhatják a fiatalságot.
Tehát van lehetőség gyerekek, csak nyitott szemmel kell járni, soha fel nem adni.
Nincs leküzdhetetlen akadály, nincs megoldhatatlan probléma, persze, mindent csak ésszel, és ezt nem cinikusan mondom, hanem nagyon is célzottan.
A tudatot kell megváltoztatni, ha te magadon akarsz változtatni.
Ennyit szerettem volna a magyar testépítés aranykora című korábbi íráshoz fűzni.
Hát nem lett rövid, de köszi a türelmeteket. Üdv mindenkinek.
Zimmermann Feri
