2007. szeptember 29., szombat 16:55

Csípő, és medence ártalmak

Írta: 
Értékelés:
(0 szavazat)
A csípő ízület három tengelyű szabadízület, mely igen nagy mozgásterjedelemre képes.
A vállízület után a második legmozgékonyabb ízületünk, ám annál jóval stabilabb struktúra.
Az ízületet a femur (combcsont) feji része és pelvis (medence) acetábulumnak nevezett „vápája” alkotja.
Az ízületet nagyon erős szalagok stabilizálják, minden oldalról az ízületi tok pedig a vállhoz képest feszesebb.
Az emberi test legnagyobb tömegű és legerősebb izmai tapadnak vagy erednek a csípő és a medence környékéről.

A négyfejű combizom hosszú feje egészen a medencecsontról (elülső alsó csípőtövis) a vastusok a femur testéről erednek és egészen a térd alá futnak.
A combhajlítók és a combközelítők szintén szerepet játszanak a az ízület sabilitásának kialakításában.
A csípő ficam igen ritka, pont a nagy és erős izmok és a feszes szalagrendszer miatt.
Kivételt képeznek azok, akik gyerekkori csípőficammal vagy egyéb vápa vagy fejképződési rendellenességgel születtek.
Náluk gyakrabban fordulhat elő ficam, de ha gyermekkorban már kiderül a probléma és nem súlyos, akkor a sport - némi körültekintéssel – még akár segítheti is állapotuk javulását. Esetükben kerülni célszerű a csípő térd alá kerülését (pl. mély guggolás), a biciklizés pedig jótékony hatású.
A csípő ízület porckopás igen gyakori, elsősorban az idős korosztály körében (a csípő protézis beültetések száma a legnagyobb a többi ízületi protézishez képest).
Nőknél gyakoribb, mint férfiaknál, ez valószínűleg összefügg a terhesség alatt hirtelen megnövekedett terheléssel.
A rendszeres mozgás segíthet a megelőzésben, hiszen a porcszövet vérellátottsága a többi szövethez képest nem olyan jó.
Főként az alacsonyabb intenzitású kardió-aerób tevékenység lehet hasznos.
Az ellipszis-tréner kiválóan alkalmas a feladatra, hiszen a gép használata közben az un. inpakt erő (a láb hozzáverődése a földhöz) lényegesen kevesebb, a futáshoz vagy akár a gyalogláshoz képest.
A súlyzós edzés a csonttömeg fenntartásában (denzitás) játszik fontos szerepet.
Kutatások kimutatták, hogy azok az atléták, akik rendszeresen terhelik csípőízületüket sokkal „tömörebb” combnyakkal rendelkeznek, mint azok, akik inaktívak.
Ez igen jó hír hiszen, ezzel csökkenthető az öregkori combnyaktörés kockázata (ami sajnos sok esetben a beteg halálával végződik), mi több a korral járó csontritkulás mértéke is kordában tartható.
Nagyon gyakori probléma sportolóknál a csípőizmok húzódása és túlterhelése.
Elsősorban az eredési helyek fájdalma túlterhelés esetén: elülső csípőtövis fájdalom, deréktáji fájdalmak (ezeket sokszor keverik össze a „hátfájással” ang.: „low back pain”, de ebben az esetben a farizom túlterheléséről van szó), az ülőgumó fájdalma a hajlítók esetében, és a szemérem tájék érzékenysége a közelítők túlterhelésénél.
Fontos ezekre a fájdalmakra figyelni, hogy nehogy a nemtörődömség komoly problémába torkolljon.
Kezelésre tehermentesítés (edzés intenzitás csökkentése, súlyos esetben szüneteltetése), illetve fizikoterápia ajánlott.
Szteroid használóknál is szóba kerülhet a medence tájék, ugyanis az olajos injekciókat általában a gluteus. mediába adják, (vagy próbálják) injektálni.
Ezek az injekciók görcsössé, spasztikussá tehetik az izmot, mely kellemetlen fájdalommal jár. Rosszabb esetben a nem kellő higiénia miatt fertőzés is kialakulhat illetve a nagymennyiségű anyag „betokosodhat, mely sebészi beavatkozást igényel.
Súlyos esetben a fájdalom, akkora, hogy az érintett járása sántításra emlékeztető (Trendelenburg tünet). Az olajos injekciókat beadás után néhány órával érdemes elmasszírozni, illetve forró fürdő segíthet az érintett terület vérkeringésének fokozásával.
Megjelent: 3400 alkalommal