Vagyis, nem üldöztek minket, csak éppen így jött ki.
Bár az érzés nem túl jó, de a hitem az NAC-ban a tényeket vizsgálva nem rendült meg.

A magyaroknak sajnos nem elég csak picivel nyerni, ha biztosra akarunk menni, akkor nekünk sokkal kell.
Még nincs hivatalos eredmény lista, természetesen ha lesz, azonnal közlöm, most az eredményekkel nem is foglalkozom tovább, most inkább a csapatról, és a rendezvényről szeretnék írni.
A helyszín, és a hotel nem volt előttünk ismeretlen, mind a kettő nagyon jónak mondható, főleg, hogy este 11-kor még vacsorázhattunk a hotelben a verseny után.
A helyszín szintén nagyon jó, óriási konferencia terem, friss levegő keringetéssel, ruházati és tápkieg cégekkel, még este is közel telt házzal.
A magyar csapat egységesnek volt mondható, mindenki segített mindenkinek, és amin különösen meglepődtem, azok a versenyzők, akik nem kerültek az első 6-ba, nem mentek el, hanem maradtak segíteni, szurkolni a többieknek.
Ez nagyon jó érzés volt, még nekem is, hát még azoknak, akik a színpadon küzdöttek.
Nagyon jól éreztem magam, és szerintem ez a csapatra is elmondható.
Drávucz András még videókat is készített, amit külön köszönök.
Andrásban van némi sportriporteri véna, jók voltak a kommentjei, ha egyszer visszavonul, lehet érdemes lenne neki ebben gondolkodni.
Mindenki jó formát hozott, amihez gratulálok, hogy ez nem mindig volt elég a döntőhöz, az már nem rajtunk múlt.
Gratulálok az egész magyar csapatnak, remek sportembereket ismertem meg, remélem, találkozunk még az NAC versenyein.
Amint lesz hivatalos végeredmény, azonnal közlöm!
Vida Zoltán