Miért sportoljak, főleg miért versenyezzek?
Néhány észrevétel, amit nagyon sokszor hallok a teremben. Én nem akarom magam nagyon kigyúrni, csak olyan szeretnék lenni, mint Akhileusz a Trójában. Mondja egy olyan fickó, aki teljesen edzetlen, vékony, de puhány, állóképessége nulla, önbizalma határtalan. Az elképzelés: élek, ahogy eddig, ha éhes vagyok, eszem, ami kéznél van, olcsó legyen! Három hónapot lejárok, de nem hajtom magam, nem akarok én túl izmos lenni! Tápkieget nem veszek, sokba kerül, és különben is minek!
Ez egy félelmetes mentalitás! Egy olyan gyenge állapotról, egy viszonylag sportos megjelenés, két év céltudatos edzés. Ha ezt közlöm, nem szokott tetszeni. Ha hozzáfűzöm, szenvedni kell érte, lemondani dolgokról, az már végképp nem! Ettől félnek, mint ördög a tömjéntől. Ilyenkor jön a mentő ötlet: nincs valami tablettád? Nincs, és ezen a szinten, egyébként tök fölösleges! Nem akar nagyon izmos lenni, de kérdéseivel a bajnokokat bombázza, természetesen edzés közben.
Általában hamar feladják, jobb esetben, újságokból próbálnak valami csodaprogramot összeállítani. Megkérdi a véleményem, nem mert ad rá, hanem megakarja erősítetni velem, a saját elképzelését. Az értékek teljesen felborultak. Már nem számít milyen ember vagy, hogy nézel ki, csak mennyi pénzed van, lehetőleg munka nélkül, hogy legyen időd költeni.
A céltudatosság ma nem erény. Mikor közlöm, ha eredményt akarsz, venned kéne legalább néhány alap dolgot, jobban fejlődnél. Sokba kerül! És a könnyű, és kemény drogok, füves cigi, alkohol az nem? Kérdem én. A válasz: de az olyan jó érzés! Azt élvezem, miért mondanék le róla? Igen, ez valószínű. Csak a hatásuk elszáll, és marad, aki volt, vézna, szeretet éhes, sikertelen ember.
És itt a következő gondolat: a versenysport pénzbe kerül, legalább annyiba, mint a drog, de segítségével maradandó sikerélményt szerezhetsz, olyat, amire tíz év múlva visszagondolsz, melegség önti el a lelkedet. Amikor valami olyat elérsz, amire csak kevesen képesek, és tapsolnak neked, a neved kiabálják, másnap az edzőteremben gratulálnak az emberek, megismernek, azért ez sem rossz érzés ugye?
Elérni persze nehezebb, mint felszívni egy csíkot, de szerintem érdemesebb. És ha netán gyereked lesz, még az is lehet, jó példát lát a szüleitől. Bár a mai ember nagyon egoista, ez már nem is szempont. Semmiben nem hagyja korlátozni magát. Csak Ő számít. És csodálkozik, mikor a barátai is ilyenek. Furcsa, de meggyőződésem, ez szorosan kapcsolódik a versenyzéshez, a versenyző megítéléséhez. Tudjál szenvedni, tudjál lemondani, tudjál szolgálni másokat is, és belül teljes és sikeres ember leszel. Ez a legfontosabb.
Az utolsó gondolatot Mumi barátomnak ajánlom, akit sokra tartok.
Vida Zoltán