A kromoszómák ezután már semmitől sem gátolva a sejt ellenkező pólusába vándorolnak, majd a sejt teste kettéhasad.
Ismét megjelenik a maghártya, és a kromoszómák alaktalan kromatinállománynyá változnak vissza,a két új sejt pedig megkezdi életét.
Érdekes megfigyelés, hogy a kromoszómák száma állandó, és a fajra jellemző, az emberben 46.
A kromoszómák megkettőződése biztosítja azt, hogy a leánysejtekben azonos a számuk, és hogy a szülősejttel két új sejt tulajdonságai megegyeznek.
Ezek szerint tehát, hogy az öröklődésnek, az átörökítésnek az anyagi alapja a kromoszómákban van.
Ez az átörökítés nemcsak a külső vagy belső (szellemi) tulajdonságokra vonatkozik, hanem a kromoszómáknak meghatározó jelentősége van minden életfolyamatunkban.
Miért nem vagyunk egyformák?
Ha a sejtek szaporodásuk során önmagukkal azonos utódot hoznak létre, miért nem vagyunk egyformák?
Kérdezheti jogosan bárki. Nos,a sejtszaporodásnak van egy másik formája is, és ez jellemző az ivarsejtekre.
Ennek az a lényege,hogy a kromoszómák az osztódás alatt egymás mellett párokba rendeződnek,és egy-egy darabjuk kicserélődik,de a kromoszómák száma nem kettőződik meg!
Így az utódsejtbe csak" fél garnitúra", tehát 23 kromoszóma kerül.
A hím és női ivarsejt egyesülésekor egészül ki a kromoszómaszám az emberre jellemző 46-ra.
Az új egyed tehát hasonló a szüleihez,de nem azonos vele,mert tulajdonságait a két szülő fél-fél kromoszómakészlete határozta meg.
A következő utódba (unokába) már részben a nagyszülők, részben a szülők örökletes tulajdonságai kerülnek, s ez óriási változatosságot jelent!
/folytatjuk/"múmia"
