A Superbody a Vida Fitness versenyzőinek mindig kiemelt verseny volt.
Részben a díjazása, részben a nívója miatt.
Ennek megfelelően, a csapat azon része, akiknek volt kategóriája, és a felkészülésébe illeszthető volt a verseny, elindult.
Ha a végeredményeket nézem, azt mondhatnám, jól szerepeltünk, mégsem vagyok elégedett.
Akik közelebbről ismernek, azok tudják, nagyon ritka a részemről kritizálni a bírók munkáját, ha van valami probléma a végeredménnyel, mindig inkább azt keresem, mit láthatott, mit akart látni az a bíró, aki a nem éppen megfelelő végeredményt kihozta.
Most azonban kénytelen vagyok kritikával élni.
Nem a rendezvénnyel, nem a Scitec céggel, és nem is a versenyzőkkel van bajom, pusztán a végeredményekkel.
Már harmadik éve tart egy folyamat, hogy a versenyzőim csak azokat a helyezéseket kapják meg, amit már nem lehet elvenni.
Amelyik helyezés szoros, érdekes módon mindig az én versenyzőm kerül hátrébb, akkor is, ha jobb.
Magyarországon egyébként ez több versenyen előfordult már más versenyzőimmel, például anno Kormány Mihályt hazai versenyen megelőzte egy olyan versenyző, aki az NAC Universumon nem jutott a kategóriájában az első hatba, Misi pedig megnyerte a versenyt.
Vagyis az történt, a bírók nem a valóságot akarták látni, hanem valami mást, és erre még anno magyarázatot is kreáltak. Ha valamit többen nem látnak jól, az nem azt jelenti, hogy jól látták.
Akkor ezt szó nélkül hagytam, nem éreztem úgy, hogy jelentősége lenne.
Most azonban egy három éve zajló folyamatról van szó, nem egy egyedi esetről.
Néhány kategória értékelését erősen vitatom, mint a legrégibb nemzetközi bíró, úgy vélem megtehetem.
Olyan kategóriákról van szó, ahol premium kategóriás versenyzők csaptak össze egymással, tehát a különbség sem lehet méteres, maximum csak egy arasznyi.
Ha a különbség méteres lenne, akkor a nyertesek a világ élvonalánál is méterekkel jobbak lennének, tehát megérné körbe repülni a világot a különböző szövetségek nagy pénzdíjas versenyeire utazva.
Egyébként lehet, ez lesz a megoldás, és akkor nincs vita.
A pontozásnál fontos szempont a méret, az esztétikum, és a kidolgozás.
És akkor a néhány eredmény, amit vitatok.
Atletic, open, tinédzser abszolútban Fister András jobb volt Gergely Arnoldnál.
Méreteiben nagyobb volt, arányaiban jobb, a kidolgozása pedig hasonló.
Arnoldnak az egyenes hasizmai fedettek voltak, és eléggé gyomros volt.
Persze ilyen szintű versenyzőnél ki lehet emelni néhány izomcsoportot, amiben jobb volt, de az összkép számít, és ebben András most jobb volt.
Arnold a kategóriában is csak nagyobb tömegével nyert Szűr Zoli előtt, mert esztétikumra Zoli jobb volt.
De azt az eredményt el lehet fogadni, azzal nem is vitatkozom.
Open kategóriában Kohári Richárd jobb volt Kaszás Bálintnál.
A kidolgozás, és a méret nagyjából egyforma volt, de Ricsi arányai sokkal jobbak voltak, a fizikuma sokkal szebb, mint Bálinté.
Széles váll, nagyon kicsi derék, nagyon csiszolt, borotva éles kidolgozás, alkati hiba nélkül, Ricsitől az NAC Universumon is nagyon jó eredményt várok.
Bálint messze nem ilyen esztétikus, mell-mellkas hibás, kétségtelenül jó formát hozott, de arányaiban rosszabb volt Ricsinél, ennek kellett volna dönteni a két hasonló fizikumú versenyző közt.
Hasonló helyzet volt a Grand Prix kategóriában, azzal a különbséggel, hogy Molnár Peti kidolgozása, és Szmereka Laci kidolgozása közt nagyobb különbség volt, mint Ricsi és Bálint közt.
Peti a fizikum szépsége miatt mégis behúzta a versenyt, Ricsi viszont nem.
Az egyik a kategóriában az esztétikum másodlagos, a másikban nem.
Persze egészen véletlenül, csak ha a mi versenyzőnkről van szó.
Czotter Mariann bodyfitness kategóriában messze a legizmosabb, és legkidolgozottabb versenyző volt.
Az IFBB értékelése szerint állítólag túl sok volt, ezt nem tudom megítélni, mert már több mint 10 éve nem veszek részt az IFBB versenyeken, csak azt tudom, amit látok, a kategóriában Mariann volt a legizmosabb.
A többi eredményt el lehet fogadni, ha volt is tévedés, ott nem első helyekről volt szó.
Úgy érzem, ezt most le kellet írnom, ha nem három éve tartana ez a tendencia, és nem mindig minket súlytana, nem tettem volna, mi nem színpadi kelléknek megyünk a Supebodyra, ha ez nem változik, vívjon valaki más szélmalomharcot a kedvencekkel.
Vida Zoltán
