A legtöbb testépítő esküdt ellenségének tartja az ösztogént. Legtöbben tudják, hogy inkább a női szervezetre jellemző szteránvázas vegyület, mely „zsírosít”, „vizesít” és mellnövekedéshez vezet. Az igazság természetesen ennél kicsit árnyaltabb és nem is olyan rosszfiú a szóban forgó hormon, ám férfi szervezetben, nagy mennyiségben nem kéne jelen lennie.

Felmerül a kérdés, hogy hogyan kerül többlet mennyiségű ösztrogén a férfiakba? A szteroidhasználók egyes szteroidok használatánál ösztrogénszerű hatásokat tapasztalnak. Ez azzal magyarázható, hogy a tesztoszteront (és egyéb aromatizáló vegyületet) egy aromatáz nevű enzim képes ösztrogénné alakítani a szervezetben. Amennyiben a használó túl sok teszoszteront használ, a „fölösleget” az aromatáz enzim ösztrogénné alakítja. Ez okozza a vizesedést és a mell mirigyállományának megnövekedését.

A szteroidhasználók kúra alatt gyakran alkalmaznak olyan szereket, melyekkel kiküszöbölhetik az ösztrogének negatív hatásait ilyenek a szelektív ösztrogénreceptor modulátorok (tamoxifen, clomifén), és az aromatázenzim gátlók.

Az aromatázenzim gátlók közül a legerősebbek az aromazin néven futó exemesztán és az armidex márkanevű anasztrozol. A két gyógyszer közöl az exemesztán az erősebb, férfiakban szinte kimutathatatlan mértékig képes csökkenteni az ösztrogén szintet. Az exemesztán azért olyan hatékony, mert úgy kötődik hozzá az aromatáz enzimhez, hogy az utána visszafordíthatatlanul elveszti funkcióját. Az anasztrozol „verseng” a kötőhelyért, de nem képez visszafordíthatatlan komplexet.

Az ösztrogénszint csökkentése mellet az anasztrozolról és az exemesztánról is leírták, hogy képesek tesztoszteronszint növekedést okozni. Azonban az ösztrogénnek nem csak „negatív hatása van, ha teljesen leszorítjuk, az negatívan befolyásolja a vér koleszterin értékeit (elsősorban a HDL szint csökkenése, mely növeli a keringési betegségek kockázatát). Az alacsony ösztrogénszint az immunfunkciókat is ronthatja és a csontképzésben játszott szerepe is sérülhet. A két szer használata továbbá okozhat hányingert és egyéb emésztőrendszeri panaszokat.

Az internet elég kétélű dolog. Rengeteg információ hozzáférhető, és nagyon sok nem ellenőrzött, féligazság kerül fel.
Arany szabály, az emberek nem azt hiszik el, ami logikus és bizonyított, hanem amiben hinni akarnak.
Olvasnak valamit, ami egyezik azzal, amit igaznak vélnek, és megnyugodnak, ha az interneten is fent van, többen így gondolják akkor igaz is.
Sajnos ez elég veszélyes, főleg az utóbbi időben észlelhető a fogyasztói társadalmi szemlélet beszivárgása a testépítés világába.
Nevek nélkül, ismerünk olyan ünnepelt fogyókúra szakértőt, akinek tonnaszám veszik a nevével levédett termékeit, pedig ha csak elolvasnák, mi van a dobozban, és értenének hozzá, nem adnának értük egy garast sem.

A tesztoszteron a másodlagos nemi jellegek kialakulásáért felelős hormonok közül a legfontosabb.
Ez a hormon nem csak a fizikai megjelenést képes befolyásolni, de beleszólhat a mentális jellemzőkbe is.
Köztudott, hogy a tesztoszreron hatására izomtömeg gyarapodás jön létre, természetesen ez akkor a legnagyobb mértékű, ha edzéssel és protein dús táplálkozással párosul.
Először is a tesztoszteron segít az izomsejtekben tartani a nitrogént (itt igazából aminosavakra gondoljunk, hiszen azok fő alkotóeleme a nitrogén, de a szakirodalom nitrogén visszatartást említ).

Az andriol egy olyan tesztoszteronnak a „márkaneve”, melyhez undekanoátésztert (továbbiakban csak undekanoát) kapcsoltak.
A metilezett tesztoszteron származékok után az undekanoát volt az első olyan orálisan is szedhető tesztoszteron származék, amely hatékonyak bizonyult.
A fő problémát az orális szteroidok esetében a máj bontóhatásának kikerülése jelenti.
Ennek érdekében az undekanoátot olajsavban oldották és bekapszulázták.
Az újabb verziókat már ricinusolajban és propilineglikol-laurátban oldják, hogy tovább eltartható legyen.
Az undekanoát igen jól oldódik a zsírokban ezért lehetővé válik, hogy a zsírokkal együtt szívódjon föl a limphatikus rendszeren keresztül.
Miért jó ez?

A legtöbb doppinghasználó tisztában van azzal, hogy egy anabolikus szteroidokból álló „kúra” után felborul a szervezetük saját hormon háztartása.
Azt azonban nem olyan sokan tudják, hogy mit és hogyan kell alkalmazni az említett kúra után.
A PCT-k (angol rövidítése a Post cyce therapy-nak) egyik fő alkotóeleme a HCG szokott lenni.
A HCG rövidítés a humán chorio gonadotropin szóból ered és egy, az 1920-as években felfedezett, glikoproteint jelöl.
A HCG természetes körülmények között, a hölgyekben a terhesség időszakában van jelen.

A koffein a legtöbb zsírégető és stimuláns tartalmú, NO-fokozó készítményben megtalálható szer.
Igen népszerű a táplálékkiegészítő piacon, hiszen általában a készítmények hatását emiatt az összetevő miatt „érzi” a használó.
Tiszta állapotban a koffein egy fehér kristályos anyag, ami kesernyés ízű (többek között ez adja az energiaitalok kesernyés mellékízét).
Vízben azonban a vegyület elég rosszul oldódik, ezért italokban kettős sóit használják.

Cikksorozatunk most következő részében a szteroidok egyik „nehézfiújáról” a Halotesztinről fogunk néhány gondolatot közölni.
A halotesztin másik neve fluoximesteron, az elnevezésből lehet következtetni arra, hogy e szteroid szerkezetében megtalálható a fluor, mégpedig a 9. szénatomhoz kötve. A halotesztin elnevezés pedig a fluor un. halogén elem mivoltára utal. Ez a szteroid is 17 alfa-alkalizált, ami ugyan megóvja a máj bontó hatásától, de igen csak mérgezővé teszi.

Ha ránézünk a halotesztin anbolikus/androgén arányára szintem már szürreális adatokat látunk: a szer 19x anabolikusabb, mint a tesztoszteron és 8,5x androgénebb. Ezek a számok azonban megtévesztőek, hiszen a halotesztin inkább az erőemelő atléták körében elterjedt és a nagy anabolikus tulajdonsága ellenére a tesztoszteron vegyületekkel nagyobb izomtömeg felépítése lehetséges.
Ez a szteroid nem okoz különösebb ösztrogénhez kötött melléhatást, tekintve, hogy a 11. szénatomhoz egy hidroxi csoportot kapcsoltak. A vízvisszatartás is ritka. A nagyon erős toxicitása miatt (egyes írások 5x mérgezőbbnek tartják az anabolnál) a dózist 40mg/nap alatt javasolt tartani.

A halotesztin használata során megemelkedik a hemetokrit (ez számos más szteroidra is igaz, de itt a hatás igen hangsúlyos), ez a hemoglobin vér koncentráció növekedésével is jár, mitöbb a vörösvérsejtek tömege is megnövekszik. Azokban a sportágakban tehát, ahol fontos a kiemelkedő oxigénfelvétel a halotesztin használata előfordulhat, habár mára inkább az EPO készítmények kerültek előtérbe (a halotesztin hatása is valószínűleg a sejtek EPO érzékenységével van kapcsolatban).
Sajnos a szer csökkenti a szabad T3 szintet, ami az anyagcsere lassulásához is vezethet, másfelől viszont androgén tulajdonsága fokozza a zsíroxidációt a mitokondriumban. Tanulmányok arról számolnak be, hogy a halotesztin csökkenti a tesztoszteron szintet, és hat mind az LH, mind GNRH szintézisre is.
A mellékhatások az erős hepatoxicitással függenek össze, hosszú távon májcirrhosis, hepetitisek és azok következményei, icterus stb. jelenhet meg. Az androgén hatások miatt hajhullás, aknék, agresszó fokozódása, magas vérnyomás jellemző. Testépítők inkább verseny előtt, a még élesebb fizikum elérése céljából és az edzésintenzitás növelésére használják. Meg kell még említeni, hogy a halotesztin rá igen csak jellemző bomlástermékekkel távozik a szervezetből és egy 10mg-s adag még a bevétel után 5 nappal is kimutatható a vizeletből. Az új tesztek pedig akár 2 hónappal a használat után is pozitív eredményt tudnak hozni. A halotesztin nem tartozik a „biztonságos” szteroidok közé, ezért aki használni kívánja többször is gondolja meg és vegye figyelembe a fent leírtakat.

A turanabolin vagy másnéven 4-Chlorodehydromethyltestosterone a methandrostenolone (dianabol) klórtaltalmú változata.
Az egykori Kelet-Németországban fejlesztették ki a 1960-as évek elején.
Az egykori Kelet-Német olimpikonok „vitamin csomagjának” egyik alkotórészeként jelent meg először.
Mára kizárólag „underground laboratóriumok” foglalkoznak a szer gyártásával.

Diéta alatt nagyon nagy akaraterőt kíván az éhségérzet elnyomása.
A szénhidrát megvonásból fakadó alacsony inzulinszint igencsak megnehezíti a fogyni vágyó atléta életét.
A szenvedés csökkentése érdekében használják a különböző hatásmechanizmusú étvágyelnyomó gyógyszereket.
Ezek közül a legnépszerűbbek a regenon és az adipex retard néven futó amfepramon és phentermine.
Mind a két vegyület phenethylamin és anfetamin csoportba tartozó stimuláns gyógyszer.

Alábbi cikkünkben ismét egy DHT-származékról, a masteronról ejtünk néhány szót.
A masteron egy DHT származék, melyet eredetileg az ösztrogén-érzékeny mell daganatok kezelésére használtak (a tamoxifennel kombinálva esetenként még a kemoterápiánál is jobb eredményeket produkált a szer).
Sajnos az előbbiek miatt a masteronról szóló tanulmányok inkább a rákellenes hatásáról szólnak és csak kevés szó esik a tömeg- és erőnövelő potenciáljáról.