Tehát némi lélekbúvárkodás után most már tényleg a régi idők versenyhangulata következzen.
Ott fejeztem be, hogy a Bpest, XI. ker. Bartók B. úti Szpari (Fekete F. féle) teremben lezajlott a kötelező verseny utáni tájékoztató –nem eredményhirdetés-.
Megtudtuk, hogy, ki, milyen rajtszámmal jutott tovább a másnap sorra kerülő szabadon választott, és már közönség előtt zajló versenyre. Minden kategóriából nyolc versenyzőt hirdettek ki.
Azon a szép, nyári, verőfényes vasárnap reggelen igencsak feldobódva indultam a Hegedűs Gyula utcai edzőterembe, ahol a „Langermann klub” versenyzői találkoztak.
Mi baj lehet, jó az idő, jó a hangulat, egy jót versenyzünk és minden Havay, legalábbis zavaromban így próbáltam magam megnyugtatni. Azért titokban, meglehetősen nagy adagban ott volt a feszültség, egy zabszem sem fért volna a fenekembe.
A régi, lestrapált épülettel körülvett zárt udvaron gyülekeztünk, egy-egy lakó a folyosó korláton könyökölve ismerősként üdvözölt bennünket. Nem volt hangulatunk lemenni a dohos szagú, amúgy is már minden zeg-zugában ismert pince edzőterembe.
Voltak itt versenyzők, edzőtársak, akik nézőként, vagy éppen segíteni jöttek velünk. Poénkodtunk, idióta viccelődéssel szurkáltuk egymást, a verseny várható eredményéről voltak hülye latolgatások. Ezek a komolytalanságok elvonták a figyelmet a közelgő verseny izgalmáról, de amint abba maradtak, gombócként ugrott össze a gyomrom.
Ezt még súlyosabban éreztem, amint felszálltunk arra a villamosra, amellyel a Corvin moziig mentünk, mert amint felszálltunk, már a nagy zaj miatt nem beszélgettünk, mindenki magába mélyedve nézelődött. Az akkori Budapest még jóval élhetőbb formáját mutatta azon a vasárnap délelőttön. Gyér az autóforgalom, a villamosokon egy-egy ember utazott unottan, az utcákon gyalogost is alig lehetett látni. Igazán idillikus vasárnap délelőtt volt.
Egyre fokozódott az izgalom bennem, ahogy közeledtünk, s amikor megérkeztünk gyalogosan, nem túl messze a mozitól már látható volt, hogy az előtte levő téren már nagyon sok ember gyülekezett. Életemben nem volt részem még ilyet érezni. Azután még jó néhány verseny előtt szerencsére átélhettem hasonlókat.