Fantasztikus, így, ennyi idő után visszatekintve is, mit mondjak, számomra megható érzés volt. Sporttáskánkkal a vállunkon, melegítőben, tornacipőben, igazi sportolónak hittük magunkat. Amint a tömeg közelébe értünk, felénk fordultak, többeket közülünk ismerősként, jópofa beszólásokkal üdvözöltek, kitértek előttünk, s az arcokon látszott, hogy ma különleges dolgot szeretnének látni.
Az épület félköríves lépcsői előtt megállva elvegyültünk a tömegben, beszélgettünk egy ideig velük. Igen szimpatikus, baráti hangulat uralkodott. Legtöbben valamiféle titkot, különlegességet szerettek volna megtudni, hogyan készültem, milyen volt az étkezésem, mitől, hogyan lehet fejlődni, hogyan váltam versenyzővé.
Éreztem, hogy a feszültség egyre nagyobb bennem, mert ezek az emberek, - ez a tömeg-, akik eljöttek megnézni bennünket, különleges produkciót vártak, ebben biztos voltam, bizonyos fokig felelősségtudattal töltött el. Viszonzásképpen, - amiért itt vannak, lelkesített és feldobott-, ezért a legtöbbet, a legjobbat szerettem volna adni. (Sosem értettem azokat a megjegyzéseket egy-egy egyéni vagy csapat sportverseny közvetítése kapcsán, hogy a versenyző vagy csapat indiszponált, motiváció nélküli, vagy rossz napot fogott ki.
Ha valakit nem lelkesít egy küzdelem, egy verseny, az egész légkör, akkor ott valami hibádzik.
Mindig, minden versenyre megszállottan, odaadóan, alázattal készülni, oda tenni apait, anyait, azt hiszem egy élsportolótól ez várható el, különben milyenek az esélyei a nyerésre?)

A mozi épületének homlokzatán, egy nagyméretű színes plakáton, pózoló testépítő figura, szövegkörnyezetben, hirdette a rendezvényt, ami impozáns látvány volt és örültem, hogy ennek az eseménynek egyik szereplője lehettem.
Látványos rendezvény volt, ami a szervezők munkáját dicsérte, tényleg elismerően kell róluk szólni, a testépítő sportot méltó módon reklámozta. Ez is lényeges kérdés volt, szinte szükségszerűen hozzájárult a teltházas versenyekhez.
Ritkán volt ilyen, vidéken akkoriban szinte nem, később Vidék Bajnokság néven, majd sportunk népszerűsödése során már Országos Bajnokságokat is rendeztek. Nem is tudom, azon a vasárnap délelőttön volt e Budapesten még egy hasonló kaliberű sportesemény, de én ezt igen jelentősnek hittem és számomra ez volt az aznapi, de évek multán is sokáig a csúcs, az ász.
Rövid idő múlva szólították a döntőbe jutott versenyzőket és a csapatokat, hogy a mozi aulában jelenjenek meg regisztráció és eligazítás miatt. Újra neveket és rajtszámokat olvastak fel, majd a csapatokat rendezték a színpadra történő bevonuláshoz.
Ekkor már a közönség is elfoglalhatta helyét a nézőtéren. A nézőtér tömve volt, a földszinti tér széksorai mellett két oldalon még álló vendégek is nagy számmal voltak.
Ezt már a színpadra való bevonulás során láttam. Valami iszonytató meleg és áporodott fülledt volt a levegő. Miközben a csapatok sorra vonultak be a színpadra, háttér zene szólt és egy narrátor közvetített, hogy éppen most mit láthat a nagyérdemű.
Egyáltalán nem volt csend, a közönség olyan elánnal vagy csodálattal, ki tudja? ,buzdította a felvonuló sportolókat, hogy a narrátor harsogó hangon, túlkiabálva próbált közvetíteni, pedig a bevonuláson kívül még semmi nem történt. Nem volt még ilyenben részem, azt hiszem kicsit félelemmel töltött el az a légkör, tartottam talán erőszakos megnyilvánulástól is, de szerencsére nem volt.
Később ezt az akkoriban felszabaduló lehetőségek megnyilvánulásának tudtam be, mert minél ismertebb sportággá vált a testépítés, úgy egyre csitultak az ilyenfajta érzelmi kitörések. A csapatok bevonulását követő, versenyt megnyitó beszédet Goda Lajos szövetségünk társadalmi elnök mondta.
A színvonalasan feldíszített színpad igazán tetszetős volt, a felsorakozott versenyzők mögött, a háttérben a kötelező versenyről ismert nagyméretű transzparensen pózoló testépítő alak kissé elnyomta a versenyzők méreteit, nem volt szerencsés ez a díszlet, mert elvonta a tekintetet is.
A társadalmi szövetség elnöke akkurátus, magas, szép szál ember lévén, (ő maga is korábban aktív sportoló volt) határozott hangnemben röviden mondta el rögtönzött beszédét, melyet a közönség már csendben, tisztelettel hallgatott végig, mert ebben már a sporttal kapcsolatos érdekességekről is szólt, és ez már nem csak a sportolókra vonatkozott. A szövetséggé formálódásról, szabályokról, versenyek rendezéséről beszélt, tulajdonképpen egy biztató jövőképet próbált felvázolni sportágunkkal kapcsolatban.
A színpadról levonuló sportolók az aulában berendezett, paravánokkal elkerített bemelegítő részben öltöztek át a versenykezdéshez, ahol meglehetősen sok felszerelés segítette a felkészülést. Határozottan éreztem, hogy nagyon izgulok.
Annyira zavart, képtelennek tartottam magam arra, hogy egyedül menjek ki a közönség elé, s bemutassam a szabadon választott gyakorlatomat, hogy kínomban azt sem tudtam, mihez kezdjek. Minden bátorságom elszállt, a magabiztosságom odalett, hiába gyakoroltam annyit, a kötelező más volt.
És másak voltak az egykori küzdősportos versenyeim légköre is. Ott nem voltam egyedül. Most egymagamnak kellett szerepelni, önállóan kellett produkálnom, s lehetőleg olyat, hogy a közönségnek is tetszetős legyen, de ugyanakkor mert verseny is, a bírók megítélése is borzasztóan fontos volt.
Folytatás hamarosan!
Zimmermann Feri