2009. június 12., péntek 10:47

A dopping miattad, és érted van!

Írta: 
Értékelés:
(0 szavazat)
Egy internet portálon közzétett doppinggal kapcsolatos kommentár. Kommentár nélkül:
Miért kell a dopping?
Gyorsabbra, messzebbre, magasabbra!
Ezt szeretné minden szurkoló, ezért négyévente megünneplik a dopping ünnepét, aminek az a neve: Olimpia.
Várod a sportsikereket? Gyorsabb futás, rövidebb köridők? Nagyobb teljesítmény?
Akkor ne kérdezd, miért kell a dopping! Miattad kell.
A nagy világversenyek környékén mindig téma a dopping.
Magyarországon erre most két ok is van.
Az egyik Kolonics György halála, a másik pedig az athéni olimpia magyar kapcsolódás miatt az általános doppingügyek.
Az általános vélekedés az, hogy aki élsportoló az doppingol, az edzők ezt egyenesen elvárják, az állam pedig nyilván szemérmesen szemet huny, és csak az asztal alatt adja a borítékot a szerekre.
De persze jól hangzik a dopping ellen fellépni, ezért aki tud, sikít.
Minden médiumban kiáll a politikus az orvos, és a "mindenki doppingol, csak én nem" típusú sportoló.
És persze mindannyiunk kedvence a Magyar Antidopping Csoport, aki most egy sajátos formát választott, a társadalmi célú hirdetést.
Tegnap este valamelyik reklámblokkban arra szólították fel a nézőket, hogy ne doppingoljanak, mert a szerveikkel fizethetnek.
Ezt illusztrálandó a reklámfilmben a sportoló el is adja egy doboz gyógyszernek látszó valamiért a szervnek látszó valamijét.
Miután mélyen egyetértettünk az üzenettel, és szem ráncolva bólogattunk: igen a dopping csúnya dolog, nem szabad senkinek, járjuk körül ezt a dopping témát kicsit!
Először is: a dopping jó.
A dopping jó, mert ma mindenki, aki csak sportot követ, tévét néz és olimpiát vár, hallgatólagosan, tudat alatt, de elvárja a doppingot.
Persze nem úgy, hogy "hello MOB, mikor fejlesztitek az új szereket, adjátok már be őket a kis 26 éves sportolóknak!"
Nyilván publikusan mindenki egy MACS, egy glóriával övezett WADA.
De mindenki élvezi az eredményeket, mindenki azt szeretné, hogy kedvence jobb legyen.
Jobb, mint a másik csapat, ha pedig ő a legjobb, akkor jobb legyen, mint korábban, és döntsön világcsúcsokat és javítson saját rekordokat, és versenyezzen sokáig, és tulajdonképpen még supermant is legyúrhatná...
Gyorsabban, messzebbre, magasabbra!
Az emberek persze fejlődnek, hiszen magasabbak vagyunk és erősebbek, jó esetben tovább is élünk mint pár száz éve.
De még sem vagyunk annyira mindenhatók, hogy négyévente növelje minden sportoló az eredményét!
Viszont az elvárás megvan, a szintet hozni kell, ha másik doppingol, a mi sportolóink miért ne tegyék?
Egyébként is megszokta az ember, hogy az autók is egyre gyorsabban mennek, a motoroknak is egyre jobb a köridejük, meg a hajók is sebesebben szállnak.

Ettől verseny a verseny: évről-évre jobb!
Miért pont a hagyományos sportban ne lenne elvárás a folyamatosa eredményjavítás?
Ja, hogy az embereken nem lehet annyit finomítani, mint a gépeken? Dehogynem!
A sport pedig szépen teljesít, évről-évre jobbak az eredmények, amik persze új cápabőr ruhák számlájára vannak írva.
Olyanok ezek az olimpiák, mint a technikai sportokban a vevőtalálkozók.
A versenyeken bemutatják az új fejlesztést, aztán a sátrakban a pezsgő mellett lehet alkudozni.
Dopping tehát van, a nézők tulajdonképpen ezért fizetnek.
De mit csinál a WADA (illetve magyarul MACS)?
Természetesen eljátssza a lelkiismeretes kistestvér szerepét.
Hozza a szükséges mennyiségű lebukást és kommunikálja "A Dopping elleni harcot".
Van értelme?
Abból a szempontból, amiről ezek szólnak, igazából nincs.
A kérdéses sportoló estet tízkor már alszik, vagy még edz. Vagy éppen keveri a dopping koktélt.
De a dopping igazi élvezőjének, a tévénézőnek viszont nagyon fontos ez a reklám.
Hiszen egy-egy ilyen dopping kampány hatására -ha éppen nem kedves sportolóját citálják meg benne-, megnyugszik a lelkiismerete , hogy de jó, ilyen is van!
Az esti film után megnézi a reklámfilmet, elhatározza, hogy ő bizony az életbe nem fog doppingolni, mert nem fizet a szerveivel!
Aztán bevesz nyolc vitamint, meg étrend kiegészítőt, leöblíti egy neocitrállal, és már is túllépte az összes dopping határértéket.
És valóban: a tévénéző-isten, a fogyasztó nem doppingol, nem is fizet a saját szerveivel.
Ő csak a figyelmével fizet, amiért mások a szerveikkel és az életükkel játszanak.
Mint a gladiátorok az arénában, csak most ez folytatásos szappanopera stílusban van előadva, és kevesebb a hirtelen halál.

De halál van, mert áldozatok nélküli teljesítményfokozás nincs.
A versenyautó is lerobban néha; besül a dugattyú, elszállnak alkatrészek.
Miért pont az emberek teljesítmény fokozása lenne más?
Amíg ilyen erős az elvárás a sportolók betegsége, halála egyre többször napirenden lesz.
Márpedig az elvárás erős, hiszen csak az a sport kerül a figyelem központjába amelyik izgalmas. Amelyikben folyamatosan javulnak a teljesítmények, ahol nő a tét.
Amelyik sport nem elég izgalmas, az nem kap elég figyelmet. Kikerül az olimpiai sportágak közül, elveszti a támogatásait, és se a sportolók, se az edzők nem kapnak elég pénzt.
Ezért mindenkinek produkálni kell, mert a legfőbb főnök a fogyasztó, a tévénéző, a szurkoló, a doppingolás tulajdonképpeni megrendelője.
Szereted, ha csapatod győz? Szereted, ha kedvenc sportolód a jobb? Ha ő a legjobb, legyen még jobb?
Versenyezzen tovább, gyűjtse az érmeket Magyarországnak és Neked?
Ne áltasd magad!
A dopping érted van, Te vagy a megrendelő."

                                                    Múmia
Megjelent: 250 alkalommal