A 60-as években Rheo H. Blair volt az első „táplálkozási-guru” a testépítés világában. Olyan testépítők táplálkozási tanácsnoka volt, mint Larry Scott vagy épp Don Howorth.
Blair állította elő az első protein-koncentrátumot -melyet tojásból izolált-, s tette a testépítők mindennapjainak részévé. Ahogy Ő mondta:
„az emberi szervezet számára legtökéletesebb fehérje-forrás az anyatej, s ami a legközelebb áll hozzá az nem a tehéntej, hanem a tojás”
A tojásfehérje évtizedeken keresztül ült a fehérjekoncentrátumok képzeletbeli trónján, egészen a 90-es évekig mikor is, gyors és könnyű emészthetősége, erőteljes fehérje-szintézis fokozó hatása nyomán berobbant tejsavó-fehérje, nemcsak kiütéssel győzött, de még az emlékek gyökerét is kivájta. Hosszú ideig alig volt gyártó mely kínált volna tojásfehérje tartalmú kiegészítőt. Persze az okok érhetőek, a tejsavó-fehérje olcsó és sok vonatkozásban sokáig felsőbbrendű forrásnak ítélt. Az utóbbi években azonban a tendencia megváltozott. A kutatások rámutattak, hogy a tejsavó-fehérjék hiányosságait, az egyéb források, így a kazein, a tojás- és szójafehérje koncentrátumok részben orvosolni képesek, s a különféle kombinált források, előnyösebb tulajdonságokkal rendelkeznek, az anabolizmus előmozdítása és a katabolizmus gátlása terén.

A tojásfehérje, vagy albumin, az egyik legmagasabb biológiai értékkel rendelkező fehérje-forrás. Könnyen emészthető, laktózmentes, kiegyensúlyozott összetételű, kiemelkedő élettani hatású fehérje. Gyakorlatilag tökéletes fehérje forrás, biológiai értéke 100, amit csak a tejsavó-fehérje tudott überelni. Kiegyensúlyozott aminosav profilja mellett, kiemelkedő alanin, arginin, glycin és metionin tartalma.
Mintegy 40 féle különböző fehérje-frakcióból épül fel, felszívódása közepesen gyors, valahol a tejsavó és a kazein között van, így a kettő előnyeit ötvözi valahol félúton, a fehérje-színtézis fokozásában és a katabolizmus gátlásában.


Lényeges, hogy a tojás fehérje része, hő hatására lesz azzá amit mi szeretnénk.
Szerencsére egyre kevesebb önjelölt Rocky Balboa van, aki nyersen önti le a tojást a torkán. Ez persze egyszerű, gyors és különösen férfias megoldás, de több ponton is problémás. A szalmonella-fertőzés esélye napjainkra az előkezelések folytán meglehetősen csekély, de ha mégis beüt, akkor több, mint kellemetlen dolgokat tud művelni.
A másik és ilyen formában kikerülhetetlen tényező az un. avidin. Az avidin a tojás egyik fehérje frakciója, egy a fehérje rész alig 0,5 %-át adó glikoprotein. Bár a mennyisége csekély, a hatása annál kevésbé. A tojásfehérje avidin tartalma megköti a B-vitamin családba tartozó biotin-t, s azzal stabil komplexet képezve, megakadályozza annak felszívódását, s így hasznosulását. Az avidin, akárcsak a szalmonella-vírus a hő, s így akár a pasztőrizálás hatására inaktiválódik.
És ami testépítő szemmel, vagy fejjel a legégbekiáltóbb, az az, hogy a tojás fehérje-frakcióinak egy része nyers állapotban gyakorlatilag emészthetetlen. E frakciók a hő hatására denaturálódnak, mely szerkezet változás ez esetben hasznos. A főtt tojás ilealis emészthetőség 90,9 +/- 0,8 %, míg a nyers tojás esetén ez az érték csupán 51,3 +/- 9,8 %. (Evenepoel P, Claus D, Geypens B, Hiele M, Geboes K, Rutgeerts P, Ghoos Y.: Amount and fate of egg protein escaping assimilation in the small intestine of humans. Am J Physiol. 1999 Nov;277(5 Pt 1):G935-43)
A nyerstojás-ivás férfias, ám legalább annyira gusztustalan procedúrája tehát, nem csak pénz-, idő- és fehérje-pocséklás, de még egészségtelen is.
Innentől kezdve két módszer marad az egyik, a „feltőr-megfőz/megsüt-megesz”, a másik pedig a tojásfehérje tartalmú táplálék-kiegészítők fogyasztása.
A tojásfehérje-koncentrátumok alapvetően két ponton jelentenek újat, jobbat, szebbet a tyúk tojta, meszes-héjba csomagolt verziótól.
Egyfelől a testépítők nagy része a teremben megteszi, amit meg kell tenni, de a termen kívül az egyik leglustább gerinces-emlős. A feltőr-megfőz-megesz folyamat, mondjuk ki vesződséggel jár…és még mosogatni is kell utána…hát hiányzik ez?
A másik ennél élettani szempontból, talán lényegesebb ok, hogy a nyers tojás a fehérjén kívül jelentős mennyiségű zsiradékot is tartalmaz. A zsiradék alapvetően a tojássárgájában koncentrálódik, s a fehérje rész leválasztásával, egy alacsony zsírtartalmú „fehérje-koncentrátumot” nyerünk, mely a tojásban található fehérje-, niacin-, riboflavin-, klorid-, nátrium-, kálium-, kén- és magnéziumtartalmának több, mint felét hordozza. Azonban a tojásfehérje fehérje része, és a tojássárgája fehérje része nem azonos biológiai értékkel rendelkezik. A jó minőségű tojásfehérje-koncentrátumok esetén, így nem a tojásfehérje fehérjerészéről van szó, hanem a teljes tojásból izolált fehérjéről, melynek biológiai értéke lényegesen magasabb, a tojássárgája ugyanis élettani szempontból jobb fehérjét tartalmaz.
Bármelyik formát választjuk is az egyik legszervezetbarátabb és legmagasabb biológiai értékkel rendelkező fehérje fajtával töltjük meg a kis pocakunkat. Alig találunk olyan testépítő aki ne fogyasztaná tucat vagy épp kiló számra.
Markus Rühl elsődleges fehérje forrása, de testépítők sokasága kezdi ezzel mindennapjait, így pl. Lee Hanney, Lee Labrada, Jay Cutler vagy épp Ronnie Coleman.