Tudom, írásommal üres kapukat döngetek, hiszen mi valamennyien közös nevezőn vagyunk, azok pedig akikről szólnak e sorok amúgy sem olvassák ezeket a weboldalakat, épp a fent említett állásfoglalásukból fakadóan.
Így kialakul egy patthelyzet, de "mea culpa" ki kívánkozik belőlem a szózat, mint egy kiáltás a pusztában, és szétfeszítene belülről ha nem nyöghetném ki magamból.

Elnézést ha dramaturgiába illő húrokat pengetek meg, de az vesse rám az első követ, aki nem ezt tenné a helyemben, akár írásban akár verbális égbekiáltással, olyan körökben ahol megértik lelki fájdalmát.
Ezek a szűk körök véleményem szerint meg épp mi vagyunk, akik egy csónakban evezünk

Nemrégiben Győrbe látogatott a Suriname-i születésű holland profi testépítő monstrum Eddy Wilson, és közel egy hétig tartózkodott ezredesi rangot viselő, Rusland Ramond névre hallgató unokatestvérénél, aki megjárta már Afganisztánt, a fekete kontinens háborús övezeteit, sőt a koszovói poklot is, majd a vizek városába vert gyökeret.
"Szemtelenül" kihasználtam a lehetőséget, és meghívtam őket szerény hajlékunkba egy erdélyi gasztró kóstolóra, amelyet Palecián Judit igyekezett minél "badisabbá" varázsolni /csirkével helyettesíteni az amúgy hagyományos sertést, só-fűszermentesen főzni, cukormentes korpás palacsintát felszolgálni/.
Természetesen ahol tehettük, együtt "bandáztunk" a két unokatestvérrel.
Komáromban (szlovák részen), a K.O Gymben, Győrszentivánon -és ki tartja számon még hol- tartott szemináriumot Eddy sporttársunk.
De megfordultunk Győr sétálóutcáján is, ahol a járókelők meg utánunk fordultak meg, persze mondanom sem kell, hogy nem én voltam a fő attrakció.

Még a Spenót Főzelékbárban is falatoztunk, amelyet a Győr Plázában működtet az a Burján Danka és Ősz Jani, akik a Krypta Trófea főtámogatói voltak, és ahol az említett versenyt követően egy szerény banketten töltöttek vissza az elcsigázott atléták, és csipegettek a VIP meghívottak- nyilván ők nem visszatöltési szándékkal-.

Szóval azt szeretném kinyögni, hogy volt alkalmam megismerni, mondhatnám elég alaposan Eddy Wilsont.
Lehet akad köztetek olyan, aki kárhozatra ítél azért a kijelentésemért, hogy nem is annyira impozáns méretei és elképesztő struktúrája ejtett ámulatba -bár kétségtelen, hogy megremegett a térdem valahányszor ránéztem erre a hegyomlásra-, hanem emberi tartása, amely - nem túlzok-, minden képzeletemet felülmúlta.

Lehet dicshimnusznak tűnik, ahogyan jellemzem, de esküszöm nem áll szándékomban meddő hősódákat zengeni erről a csontja velejéig vérbeli sportemberről, és ezen túlmenően "EMBERRŐL" a szó legnemesebb értelmében.
Miért is tenném, hiszen Ő maga valószínűleg sosem olvassa el ezt a rövid karakterelemzést, hacsak az idő folyamán meg nem tanul magyarul.
Tehát a "hosszú nyelv" taktika alkalmazása kizárva.
Mi más okom lenne még az istenítésre?
De milyen ember is valójában Eddy barátunk?
Lerítt róla, hogy néha már elege van a véget nem érő - valljuk meg helyenként fárasztóan értelmetlen- kérdésáradattól egyik másik szemináriumon ahol megfordult, és a tettvágytól csordultig telt ifjú titánok badarságaikkal ostromolták, ám Wilson egyetlen visszautasító megjegyzést, de még csak ilyen jellegű gesztust sem tett, sőt ezen túlmenően ő köszönte meg a fotózkodási lehetőséget azoknak, akik bátorkodtak mellé állni (ki ne tette volna, ha már lehetősége nyílt rá?).

Egyetlen kritikus, vagy gúnyos megjegyzést sem tett annak a néhány "elszállt" suhancnak aki pózba vágta magát előtte, hogy lám micsoda dicső jövő elé tekint, sőt néhány biztató szóval még bátorította is az öntelteket.
Utazásunk során olyan önjelölt "Ramboval" is megismerkedtünk, akinek inkább homorú volt a bickója mint vízszintes, és azzal feszengett, mint malac a jégen.
Eddy tréfásan megmosolyogta, de nem bántóan, hanem derűsen pózba állt a "háborús veteránnal". Szűkszavú, visszafogott, tisztelettudó, és rendkívül alázatos ember, úgy ahogy egy nagy sportolóhoz illik.
Aztán amikor elérkezett a búcsú pillanata, szinte könnybe lábadt szemekkel szorított kezet, és letette a nagy esküt, hogy jövőre ismét Győrbe látogat.
(Addig is valamennyiünk nevében sok sikert kívánok neki az őszi Pro. viadalokra.)
Hiszem és vallom, hogy az emberi értékek mércéje nem fordítottan arányos muszlija méretével, ahogy azt a társadalom széles rétegei megítélik.
Úgy vélem, hogy az a felebarátunk, aki elítéli az Eddy Wilsonhoz hasonló embereket, bölcsebb lenne, talán ha magába nézne, és képzelt erényeitől duzzadó hamis látlelete helyett, némi alázatot és szerényebb magatartást tanulna az általa elítélt "csökkentagyú" testépítőktől!
Így talán az igazságosztás virtuális talárjában tetszelgő önjelölt prókátorok tömkelegének megváltozna a róluk alkotott tévhite, és értékeik szerint ítélnék meg e sztereotípiák vétlen áldozatait.

"múmia"