Sorstársaim és sporttársaim akik ugyanazt a sanyarú kenyeret eszik, naponta megküzdenek a társadalom sztereotípiáival, miszerint a testépítők "beképzelt, nárcisztikus, izomagyú, arrogáns felfújt pojácák, akiknek lelkük helyén egy fekete lyuk tátong..." és sorolhatnánk a negatív jelzők végtelen és féktelen metaforáit.
Kritikus embertársaink megfeledkeznek egy apró, de alapvető igazságról; méghozzá, hogy köreikben az említett tulajdonságokkal "megáldott" felebarátok épp úgy előfordulnak mint az általuk száműzött testépítő világban.
Nem a társadalomban betöltött szerepe határozza meg, hogy ki milyen lelkű ember, hanem a vele született jelleme, ötvözve az otthonról magával hozott neveltetéssel.
No nyilván nem sportbarátaimat kell meggyőznöm a társadalom téveszméiről, előítéleteiről, ficam érveléseiről.

Bár magyar színpadon nem találkozott vele a közönség, de külföldön (Románia, Szerbia, Horvátország, stb.) a műfaj egyik karizmatikus alakjának ismerhette a nagyérdemű.
Az olasz veterán január 23.-án, szívelégtelenség következtében távozott a halandók sorából, alig 55 évesen.
Ő az a kaliberű versenyző volt, aki a sportot és a versenyzést önmagáért szerette, és nem az anyagi nyeremény reménye hajtotta.