Nem véletlenül gondoltam erre a címre, ugyanis egy, valamikor régen, a 80-as évek közepe táján, Sopronban lezajlott testépítő versenyen, amely az ottani sportcsarnokban került megrendezésre, szólított meg egy helyi újságíró.
Nem tudom mennyire volt sztori, amit elmeséltem neki, és, hogy mennyire élte át azt, amit mi a sportunkért tettünk annak idején, ami akkor számunkra egyszerű, hétköznapi eseménynek számított, a mai sportolók is már feltehetően hitetlenkedve hallgatják az ilyen és hasonló történeteket. Érzékeltetni szerettem volna azokat a körülményeket, amelyek között megszereztük azt a formás testalkatot, amely a közönség és nyilvánosság előtt már egy elegáns, rendkívüli, erőtől duzzadó, izmos, felhőtlen életmódra utaló testnek látszott, pedig koránt sem ilyen körülmények között jött létre.
A sportcsarnok küzdőtere végében található, még ma is működő konditeremben végeztük a verseny előtti bemelegítést. Nem is erről a versenyről szeretnék írni, de a bemelegítés során, amikor odajött hozzám, a már említett újságíró és megkérdezte, szakítanék e rövid időt egy kis beszélgetésre, ez a történet jutott eszembe. És mit jelent az, hogy kis beszélgetésre? Testépítésről, hogy lehet kicsit beszélgetni? Hát nem is lett kis beszélgetés belőle, mert a verseny után jó sokáig tartott a diskurzus. Természetes, hogy szakítottam rá időt, hiszen az akkor még igencsak maximumon működő és újdonságnak számító testépítésről kérdezett és örültünk, ha a média a sportágunkról érdeklődik.