2007. november 27., kedd 22:29

A savasodásról

Írta: 
Értékelés:
(0 szavazat)
Savasodás. Az életmódlapok felkapott témája. Alig van olyan kiadvány, amelyben ne esne szó erről a témáról. Egyesek szerint a savasodás az „egyetlen betegség”, minden más erre a problémára vezethető vissza. Azonban elég zavaros a kép arról mi is az a savasodás. Lássuk miről is van szó?
Ha savasságról beszélünk három dologra gondolhatunk.
Az első az „égő gyomor”, más néven gyomorsav túltengés. Ezt okozhatják fűszeres ételek, alkohol, cigaretta, illetve egyeseknél különböző ételek, adalék anyagok. Savkötő tablettával vagy magasabb pH-jú vízzel megszüntethető (ha nem betegség áll a háttérben).

A másik két dolog jobban összefügg: a vér vegyhatása és az izomsejteken belüli savképződés. A szervezet nagyon érzékeny a pH változásra! A vér normális pH-ja (pH= a hidrogén ionok koncetrációjának 10-es alapú logaritmusának mínusz 1-szerese) nagyon kicsiny tartományban mozog: 7,35 - 7,45 között, ez az érték enyhén lúgos (7-es pH-jú oldat semleges a fölött lúgos).
A szervezet azonban kialakított jó pár védelmi rendszert mind a savas, mind a bázikus irányú eltolódás ellen. Ezeket a védelmi mechanizmusokat nevezzük puffer rendszereknek. A puffer rendszerek nagy általánosságban gyenge savak és sóik keveréke. Feladatuk a pH lehetőleg állandó szinten tartása.
Legfontosabbak a szervezetben:
- Szénsav- Nátriumhidrogén-karbonát
- Nátriumhidrgénfoszfát- dinátriumhidrogénfoszfát
- Ammoniumion és ammonia
- Fehérjék és azok nátrium vagy kálium sói.
Fontos leszögezni, hogy a szervezet nem lép ki a normális 7,35 - 7,45-ös tartományból. Csinálhatunk akármilyen diétát, akármilyen kiegészítőt szedhetünk, egészséges emberben sem lúgos, sem savas irányban nem lépi át a határt.
Miért olyan fontos ez? Azért mert a létfontosságú folyamatokat enzimek katalizálják és ezek igen érzékenyek a pH-ra (is).
Ha a pH a fent említett szint alá csökken vagy nő az életveszélyes!
A puffer rendszerek azonban nagyon jól gondoskodnak a vér pH-járól, változatos étkezéssel és sok folyadékfogyasztással ezt csak segíteni tudjuk.
Arról, hogy az egyes ételek számottevően befolyásolnák a belső környezet sav-bázis viszonyait nincs meggyőző bizonyíték. (a mostanában divatos lúgosító diéták maximum a vizelet vegyhatására hatnak)
A sportéletben nagyon fontos kérdés még az izomsejten belüli savasodás.
A szénhidrátok oxigén nélküli lebontása tejsavat képez (laktát).
Még ma is lehet hallani edzőktől: „ a tejsavtól van izomlázad fiam, kicsit rádolgozol és jó lesz”. Ez mára már megdőlni látszik, a teljes mechanizmus még nem ismert, de valószínű, hogy az izom microsérülései, és a felgyülemlett egyéb bomlás termékek okolhatóak az izomlázért.
A tejsavat ugyanis nagyon gyorsan eltávolítja a szervezet izmokból és a májban glükózzá alakítja (ezt hívják Cori körnek).
Az izmokban történő sav felhalmozódás azonban gyors teljesítményromláshoz vezet.
A savasodás „gyorsasága” sok mindentől függ. Elsősorban a munka intenzitásától.

Minél intenzívebb a munkavégzés, annál gyorsabban emelkedik a tejsavszint az izomban. Nagymértékben hozzájárul az is, hogy milyen az izom vérellátottsága, mely sport tevékenységgel jól fejleszthető.
A vörös és a fehér izomrostok savasodása is eltérő. A fehér izmok a „gyors” rostok az oxigén nélküli munka jellemzőbb rájuk, tehát nagyobb erőt tudnak kifejteni rövidebb ideig.

A vörös izmokra a hosszabban tartó munkavégzés jellemző, melyet oxigén segítségével tudnak megvalósítani (nagyobb myoglobin tartalom, oxidatív enzimek relatív túlsúlya).
Szteroid használóknál a savasodás fokozódhat ugyanis a növekvő izom tömeget az erezettség nem képes olyan ütemben követni, mint ahogy az igényelné.
Amennyiben csak súlyzós edzést végzünk kúra alatt, az ilyen módon épített izom fáradékony lesz, pont a gyors savasodás miatt.
Legújabb táplálék kiegészítők pont az edzés alatt fellépő savasodást próbálják lecsökkenteni, így próbálva emelni a teljesítményt.
Nem olyan rég a figyelem a karnozin nevü dipeptidre irányult.
Ez a béta-alaninből és hisztidinből álló dipeptid figyelemreméltó antioxidáns tulajdonsága mellett, valószínűleg segít az izomsejt pH- egyensúlyának beállításában (puffer tulajdonság). A kérdés az, hogy érdemes-e külön szedni ezt a két aminosavat, illetve a megfelelő fehérjebevitel mellet további növekedés várható-e a karnozin szintben?
Egyértelmű bizonyíték nincs, de e két aminosav hiánya mindenképpen a saját karnozin szint csökkenéséhez vezet. (Vigyázat a béta-alanin nagy dózisban > 50 mg/ts kg fejfájást okozhat)
A táplálék kiegészítő mindenesetre megtalálható a piacon, így bárki tehet egy próbát!
Megjelent: 10233 alkalommal