A másik két dolog jobban összefügg: a vér vegyhatása és az izomsejteken belüli savképződés. A szervezet nagyon érzékeny a pH változásra! A vér normális pH-ja (pH= a hidrogén ionok koncetrációjának 10-es alapú logaritmusának mínusz 1-szerese) nagyon kicsiny tartományban mozog: 7,35 - 7,45 között, ez az érték enyhén lúgos (7-es pH-jú oldat semleges a fölött lúgos).
A szervezet azonban kialakított jó pár védelmi rendszert mind a savas, mind a bázikus irányú eltolódás ellen. Ezeket a védelmi mechanizmusokat nevezzük puffer rendszereknek. A puffer rendszerek nagy általánosságban gyenge savak és sóik keveréke. Feladatuk a pH lehetőleg állandó szinten tartása.
Legfontosabbak a szervezetben:
- Szénsav- Nátriumhidrogén-karbonát
- Nátriumhidrgénfoszfát- dinátriumhidrogénfoszfát
- Ammoniumion és ammonia
- Fehérjék és azok nátrium vagy kálium sói.
Fontos leszögezni, hogy a szervezet nem lép ki a normális 7,35 - 7,45-ös tartományból. Csinálhatunk akármilyen diétát, akármilyen kiegészítőt szedhetünk, egészséges emberben sem lúgos, sem savas irányban nem lépi át a határt.
Miért olyan fontos ez? Azért mert a létfontosságú folyamatokat enzimek katalizálják és ezek igen érzékenyek a pH-ra (is).
Ha a pH a fent említett szint alá csökken vagy nő az életveszélyes!
A puffer rendszerek azonban nagyon jól gondoskodnak a vér pH-járól, változatos étkezéssel és sok folyadékfogyasztással ezt csak segíteni tudjuk.
Arról, hogy az egyes ételek számottevően befolyásolnák a belső környezet sav-bázis viszonyait nincs meggyőző bizonyíték. (a mostanában divatos lúgosító diéták maximum a vizelet vegyhatására hatnak)
A sportéletben nagyon fontos kérdés még az izomsejten belüli savasodás.
A szénhidrátok oxigén nélküli lebontása tejsavat képez (laktát).
Még ma is lehet hallani edzőktől: „ a tejsavtól van izomlázad fiam, kicsit rádolgozol és jó lesz”. Ez mára már megdőlni látszik, a teljes mechanizmus még nem ismert, de valószínű, hogy az izom microsérülései, és a felgyülemlett egyéb bomlás termékek okolhatóak az izomlázért.
A tejsavat ugyanis nagyon gyorsan eltávolítja a szervezet izmokból és a májban glükózzá alakítja (ezt hívják Cori körnek).
Az izmokban történő sav felhalmozódás azonban gyors teljesítményromláshoz vezet.
A savasodás „gyorsasága” sok mindentől függ. Elsősorban a munka intenzitásától.

Minél intenzívebb a munkavégzés, annál gyorsabban emelkedik a tejsavszint az izomban. Nagymértékben hozzájárul az is, hogy milyen az izom vérellátottsága, mely sport tevékenységgel jól fejleszthető.
A vörös és a fehér izomrostok savasodása is eltérő. A fehér izmok a „gyors” rostok az oxigén nélküli munka jellemzőbb rájuk, tehát nagyobb erőt tudnak kifejteni rövidebb ideig.

A vörös izmokra a hosszabban tartó munkavégzés jellemző, melyet oxigén segítségével tudnak megvalósítani (nagyobb myoglobin tartalom, oxidatív enzimek relatív túlsúlya).
Szteroid használóknál a savasodás fokozódhat ugyanis a növekvő izom tömeget az erezettség nem képes olyan ütemben követni, mint ahogy az igényelné.
Amennyiben csak súlyzós edzést végzünk kúra alatt, az ilyen módon épített izom fáradékony lesz, pont a gyors savasodás miatt.
Legújabb táplálék kiegészítők pont az edzés alatt fellépő savasodást próbálják lecsökkenteni, így próbálva emelni a teljesítményt.
Nem olyan rég a figyelem a karnozin nevü dipeptidre irányult.
Ez a béta-alaninből és hisztidinből álló dipeptid figyelemreméltó antioxidáns tulajdonsága mellett, valószínűleg segít az izomsejt pH- egyensúlyának beállításában (puffer tulajdonság). A kérdés az, hogy érdemes-e külön szedni ezt a két aminosavat, illetve a megfelelő fehérjebevitel mellet további növekedés várható-e a karnozin szintben?
Egyértelmű bizonyíték nincs, de e két aminosav hiánya mindenképpen a saját karnozin szint csökkenéséhez vezet. (Vigyázat a béta-alanin nagy dózisban > 50 mg/ts kg fejfájást okozhat)
A táplálék kiegészítő mindenesetre megtalálható a piacon, így bárki tehet egy próbát!